Igen, az elmúlt hosszú-hosszú évek alatt elértük azt, hogy a cukorra úgy tekintünk, mint minden bűnök kiindulópontjára. Pedig szegény nem tehet róla, hogy ilyen édes és mindenki imádja.

Kicsit megtitrálnám az információkat, mert sok a tévhit és sok a félreértés.

Számos cukor található a piacon akár önmagában, akár az élelmiszerekben: kristálycukor, porcukor, nádcukor, répacukor, barnacukor, kókuszvirágcukor, szőlőcukor, fruktóz, szacharóz, maltóz, laktóz, invertcukor, méz!, glükóz, glükóz-fruktóz szirup, melasz, steavia, nyírfacukor, xillit, eritrit, stb.

Az általános reakció, amikor nem egyszerűen a CUKOR szót látjuk egy termék címkéjén, hanem pl: azt, hogy nádCUKOR, vagy glükóz-fruktóz szirup, vagy fruktóz, hogy úgy érezzük, ez tuti nem az a cukor, ami az az igazi cukor, hanem ez egy másfajta valami (???), ami miatt már nyugodtabb szívvel ehetem ezt a müzlit, dresszinget, kekszet, különböző energia szeleteket, stb. Bár…valljuk be őszintén, ez a hozzáállás csak önmagunk megnyugtatását (magyarul: becsapását) eredményezi, mert valahol hátul az agyunk legmélyebb bugyraiban tisztában vagyunk vele, hogy csak áltatjuk magunkat. Most mindenki elképzeli a jelenetet (azt a jó párat), amikor egészségtudatos életmódot folytató lénnyé készül/t avanzsálni és a boltban büszkén a diétás termékek előtt állva válogat a különböző megnevezésű cukros ételek között, mert hátha valamelyik jobb, mint amit eddig evett, mert hát végülis más a neve...

Kedveseim, én is éreztem már hasonlót, én is belefutottam már ebbe a hibába, ohh, de hányszor?! Szóval nem kell egy utolsó életképtelen senkinek érezni magunkat, aki MÉG ezt se tudja…(honnan tudná?!) mert most már mindenki tudni fogja, hogy melyik cukor mi fán terem.

Glükóz: Egyszerű cukor (monoszacharid), közismert nevén szőlőcukor. Itt említeném meg a dextrózt, amely egy glükózhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező monoszacharid.

Energia: 387 kcal/100 g

Laktóz: Tejcukor, a tejben eredendően, természetes módon megtalálható cukor. 

Szacharóz: ”Fehér cukor”, „finomított cukor” -> répacukor, kristálycukor, illetve az abból őrléssel előállított porcukor (mind egy kutya)

Energia: 400 kcal/100 g

Barna cukor: Fehér/finomított/kristálycukor melasszal elkeverve, amely a barna színét adja.

Energia: 400 kcal/100 g

Nádcukor: Cukornádból állítják el, amely finomítatlan változatának színét a cukornád melasztartalma adja. Müzlikben előszeretettel alkalmazzák.

Energia: 396 kcal/100 g

Fruktóz: Gyümölcscukor, gyümölcsökben, mézben megtalálható cukorfajta, amelyet cukorkák, konzerves gyümölcsök, kekszek (diabetikus kekszek is..AMI NEM JÓ!), szörpök ízesítéséül használják.

Energia: 400 kcal/100 g

Méz: Természetes édesítőszer. A méhek által a virágok cukortartalmú leveleiből összegyűjtött és a méhek gyomrában képződő enzimekkel átalakított azok sejtjeiben tárolt nagyrészt víz és szénhidrátok oldata. Felhasználása sokrétű, pl.: sütemények, kekszek, puszedlik, joghurtok édesítő anyaga lehet számos más étel/ital mellett.

Energia: 330 kcal/100 g

Fruktózszirup/invertcukor/ kukoricaszirup: a szacharózt (feljebb) glükózra és fruktózra bontják, amelynek során édesebb íz érhető el. Előszeretettel alkalmazzák üdítőkben, kekszekben, energiaszeletekben, müzliszeletekben.

Glükóz-fruktóz szirup: Gyakorlatilag mondhatnánk azt is, hogy a répacukor folyékony változata. Az előállításnak gazdasági és praktikai okai vannak főként. Könnyebben elkeverhető, nem kerül olyan sokba az előállítása, mint a kristálycukornak, és mindenhez szinte észrevétlenül hozzá lehet adni.

Agave szirup: Agavé növényből készül, energia értéke megegyezik a cukoréval, azonban 42x édesebb és a glikémiás indexe is alacsonyabb, ezért kevesebb is elég belőle édesítéskor. Javarészt fruktózból épül fel, így a mértékkel való fogyasztása továbbra is fontos. (cukorbetegek, inzulinrezisztenciások lehetőleg kerüljék)

Energia: 310 kcal/100 g

Kókuszvirágcukor: A kókuszvirág nektárjából állítják elő. Jelentős része szacharóz, tehát egyszerű cukor. Energia és szénhidrát tartalma a répacukoréhoz hasonló, azonban rendelkezik némi vitamin és ásványianyag tartalommal is.

Energia: 300 kcal/100 g

Maltóz: Keményítő lebontásából származó köztes termék. A maltáz enzimünk glükózzá bontja, amely így a véráramba kerül.

Xillit: Nyírfacukor, a cukoralkoholok közé tartozik. Előnye, hogy kisebb részben szívódik fel, mint a kristálycukor, így kevésbé emeli meg a vércukorszintet, cukorbetegek számára a szénhidrát beszámításával mértékkel fogyaszthatják. Mérsékelt fogyasztása az egészséges emberek számára sem utolsó szempont, mert bár sokkal kevesebb, de van energiaértéke (2,4 kcal/g) és cukoralkohol révén hasmenést okozhat túlzott fogyasztása.

Energia: 240 kcal/100 g

Steavia: Természetes édesítőszer, amelynek előnye, hogy bár 30x édesebb a cukornál, az energiatartalma mégis nulla. Cukorbetegek is fogyaszthatják, valamint azok számára is alkalmas, akik szeretnék a cukrot mellőzni, de az édes íztől nehezen tudnak megválni.

Energia: 0 kcal/100 g

Eritrit: Természetes cukoralkohol, amelynek energiaértéke nulla, azonban édesítő értéke 60-80%-a a szacharóznak, így többet kell belőle felhasználni, ha a megszokott édes ízt szeretnénk elérni. Utóízében kissé mentolos. Szerkezetének köszönhetően felhasználható pl.: sütemények készítéséhez is. Nagyrészt a vékonybélben rövid idő alatt felszívódik így nincs hashajtó hatása.

Energia: 0 kcal/100 g

Ha eljutottunk idáig, akkor jók vagyunk. ☺

Ha most visszagörgettek láthatjátok, hogy a különböző cukrok rendkívül kismértékű eltérést mutatnak energiatartalom terén (kivéve az utóbbi 3-at). Tehát mindez azt jelenti, hogy ne áltassátok magatokat a nád és barnacukor használatával, mert sem energiában nem kedvezőbb egyik a másiknál, és attól, mert más a színe még egészségesebb sem lesz, bármennyire szeretnénk ezt hinni. ☺ Azt azonban meg kell hagyni, hogy ízben van különbség és a sütemények színe is szebb lesz, a barna vagy nádcukortól. Karamelles ízt kölcsönöz az ételeinknek, ami nem hátrány, ha valaki szereti a karamell ízét.

a különböző cukrok rendkívül kismértékű eltérést mutatnak energiatartalom terén

A cukorfogyasztással kapcsolatban az a véleményem, hogy nem lenne vele semmi probléma, ha tudnánk a mértéket tartani, ami körülbelül 10 energia %-nak felel meg a napi egyénileg szükséges energia bevitelünket alapul véve. Amennyiben a szervezetünk számára megfelelő mennyiségű kalóriát visszük be, abba tökéletesen beilleszthető 1-2, vagy akár 3 kocka csokoládé, vagy 2-3 alkalommal egy héten egy nagy kedvenc (snickers, twix, stb.).

Ismét kihangsúlyoznám, hogy mindez abban az esetben lép érvénybe, amennyiben tartjuk a testsúlyunk megtartásához szükséges energia bevitelt . Ha ezen túl visszük be azt a kis csokikát vagy sütikét, az bizony megy a raktárba…és tudjuk, hogy, amit egyszer egy raktárba beteszünk, na, azt bizony nagyon nagy erőfeszítések és lelki gyötrődések árán pakoljuk ki…(remélem már költöztetek legalább 1x életetekben, akkor tudjátok miről beszélek..)

Ezzel a cikkel nem az a célom, hogy a cukorfogyasztás mellett érveljek, mert nem, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy nem volna szükség a cukormentes termékek megvásárlására (kivéve, ha egészségügyi probléma miatt tesszük ezt) olyan sok pénzt kiadni, ha tudnánk hol a határ és azt be is tartanánk. Továbbá azért írok erről, mert én is számtalanszor beleestem abba a hibába, hogy:

„Ez cukormentes, ebből ehetek akár 10-et is”

..hát…NEM.

Attól még, hogy nem tartalmaz hozzáadott cukrot, a zsír és szénhidrát tartalma ugyan úgy magas, hiszen valamiért az energiatartalma a cukormentes termékek nagy részének közelít a cukros társaikéhoz. Sajnos ez megtévesztő, mert a vásárlók többsége arra figyel, hogy a termék CUKORMENTES, de tovább nem fut a szemük az energiatartalomra és a zsírra, hogy megnézze, valójában nem lesznek sokkal előrébb, ha 2-3x annyiért megveszik a mentes változatot.

Bár azt gondolom, hogy maga a törekvés a cukorfogyasztás csökkentésére, dicséretes és semmi esetre sem buzdítok senkit arra, hogy hagyjon fel a cukormentes termékek vásárlásával, mert, ha abból tudja tartani a mértéket, akkor valóban kedvezőbb egészségi állapotot érhet el.
Arra sem buzdítok senkit, hogy most azonnal lemenjen és vegyen meg egy Magnumot, „mert az még belefér”, sőt, arra sem, hogy minden nap egyen édességet, ha eddig nem evett, meg amúgy sem.
Magam is édesítőszert használok leggyakrabban, ám, ha édességre kerül a sor és éppen nem találtam ki valamilyen édesítőszeres finomságot, akkor becsülettel megeszem a 2 kocka étcsokoládémat, mert, ha kívánom, de megvonom magamtól, másból fogok enni 3x annyit. Ez egyéni tapasztalat. Sokszor még én is belefutok a fentebb említett hibákba pedig tudom, mit kéne…ember vagyok, hibázom, tanulok, fejlődök, és ezáltal okítok másokat. ☺

Végezetül szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a kulcs MINDEN ESETBEN A MÉRTÉKLETESSÉG! Lehet fogyasztani édességet is, nem magával az édességgel és a cukorral van probléma, hanem az arcunkba benyomott mennyiséggel. Többségében azért azt javaslom (főleg így nyár felé közeledve) részesítsétek előnyben a gyümölcs és tejtermék alapú édességeket és törekedjetek azokat házilag elkészíteni, mert olcsóbb is, finomabb is, tudjátok, hogy mi van benne, és nem mellesleg mindenki titeket fog isteníteni…szóval megéri! ;)

• Dana