Bevallom kicsit feszélyezve éreztem magam, amikor leültem írni erről a témáról. Aztán valahol rájöttem, hogy olyan dolgokról szeretnék írni, amikkel én is napi szinten küzdök. Attól is féltem, hogy őszintén leírjam a véleményem. Legyen ez a cikk tükör nekem, és gondolatébresztő Nektek, azoknak a Nőknek, akik hasonlítanak rám.

Számos cikket, motivációs képet láttam ma a közösségi médián nőnap alkalmából. (Persze direkt kerestem is ezeket a tartalmakat, de annyira nem volt nehéz megtalálni.) Sőt, reggel még az újságosztó hölgy is elrikkantotta magát mellettem, hogy „BOLDOG NŐNAPOT MINDEN NŐNEK”. Megijedtem.

Hát, őszintén, én nem tudom egy napra kizárni az összes önbizalom hiányomat. Ha tudnám, megtenném a többi 355 napon is. Hiába szórtak tele bókokkal, amíg magamban nem rendeztem el a belső harcaimat és nem láttam meg én is a belső/külső szépségem, addig sajnos nem tudtam elhinni. Elfogadtam, és örültem neki, de azért kerestem, hogy miről beszélnek. Fontos, hogy nem csak a külsőről beszélünk egy esetben sem. (Amúgy a mai napig nem tudok mit kezdeni azzal, ha bókolnak nekem.)

Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezekből az üzenetekből, amiket mindenfele olvashatunk, mit tudtok lefordítani a saját nyelvetekre, és hogy tudtok erőt, lendületet meríteni belőlük. Nem csak az életmódváltásra gondolok, hanem úgy összességében a belső harcainkra, legyünk lányok/nők/fiúk/férfiak. Sajnos nem csak a nők számára fontos ez szerintem.

 Engem kijelentett tényekkel és utasításokkal nem tudnak motiválni. Egyszerűen nem hiszem, hogy ez hatékony.

„Minden nő csodás, fogadd el, ha azt mondják szép vagy.” 

„Fogadd el”, na ezzel talán lehet kezdeni valamit. De hogyan fogadd el magad?

Lehet nem fogsz mindegyikre válaszolni, de lehet hogy elindítanak egy úton. Ne úgy értsétek, hogy holnap felkeltek és akkor attól a perctől elfogadtátok magatok. Ez egy hosszabb folyamat annál. Egy ponton megválaszoltam ezeket a kérdéseket magamnak és elindultam azon a kijelölt ösvényen, de közel sincs még vége. Viszont sokkal jobban érzem magam, és ez nagyon fontos!

Bevallom, én nagyon makacs vagyok. :) Attól érzem a legrosszabbul magam, ha segítséget kell kérnem.

Szeretek önálló és erős lenni. Szeretek okos lenni, szeretem, ha mindenről tudok minden apró részletet. Szeretem, ha tudok segíteni másoknak. Szeretem megosztani a tudásom. Szeretem, ha mások boldogok ettől, és segítettem nekik. Szeretem a szemem, a hajam, a bőröm. Nem szeretem a hasam, a lábfejem és a problémás bőröm.

Szeretem, hogy nő vagyok, de nem érzem magam minden nap önállónak, erősnek, okosnak, nem tudok mindenről mindent, nem tudok segíteni mindennap, és van, hogy tükörbe sem szeretek nézni. Ezekkel a napokkal nincs semmi baj. Nem kell mindig 100%-on teljesítenünk. Azt ne fogadjátok el, hogy az ilyen napok a mindennapok, és ezért örlődtök magatokban.

Határozz meg célokat magadnak! Fontos, hogy elérhetőek legyenek, például:

• Fokozatosan emelem a távot amit lefutok, a hónap végére meglesz a 2 km!
• Elkezdek színesebb ruhákat hordani, a héten ezzel a szoknyával kezdek.
• Minden nap felírom magamnak egy post it-re, hogy milyen jó dolog törtent velem. Ezeket gyűjtheted is egy üvegbe, és a rosszabb napokon elolvasgathatod őket, hogy eloszlasd a sötét felhőket a fejed fölül. 

Az a fontos, hogy ne nyugodj bele a címkékbe, és találd meg a számodra szóló üzeneteket!

-Ági

 Ui.: Nem akarom, hogy félre menjen a cikk. Nagyon tetszik, hogy ilyenkor különös figyelmet fordítanak a női vezetőkre, a tudósokra, a mindennapok hőseire. A személyes, lelki oldalát szerettem volna más szögből megmutatni.