Szeretjük az őszinte és húsvér történeteket! Azért, mert ezek nem kis edénykékben kikevert csodakoktélok. Megmutatják, hogy egy hétköznapi életet élő ember számára is lehetséges a változtatás az élet számtalan pontján, jelen esetben az életmód és táplálkozás terén.
Kedves olvasónk ugyan kérte, hogy teljes nevét ne írjuk ki és mi ezt a kérést tiszteletben tartjuk. Azonban pár információ szükséges ahhoz, hogy ezt a történetet teljes valójában dolgozzuk fel. A hölgy már túl van pár évvel 40. életévén és két gyermek édesanyja. Napi 8-10 órában dolgozik és a hétköznapi gondok/feladatok őt sem kerülik el. Mindezen tényezők mellett bebizonyította, hogy lehetséges változtatni bármilyen csodaszerek használata vagy óriási összegek kifizetése nélkül.
Fogadjátok szeretettel olvasónk történetét, vegyetek példát, merítsetek belőle.
Csak így tovább kedves K.Zs.!
Történetem, ami bárkié lehetne…
Amióta az eszemet tudom, azóta az élet a súlyom körül forgott.
Nagyon kövér kisgyermek voltam annak ellenére, hogy teljesen normális súllyal és testmagasággal születtem. A 60-as évek vége felé mondhatni egy kövér kisgyermek látványa kielégüléssel töltött el mindenkit, hiszen a kicsattanó egészség jeleként értelmezték.
Mára már minden megváltozott, sőt számomra akkor kezdett megváltozni minden, amikor az első osztályt elkezdtem. Én voltam az osztály ugyan legmagasabb tanulója, de a legnehezebb is. Sok csúfolódás, gúnyolódás ért, de igazából ennek a jelentőségét akkor még nem fogtam fel.
A kamaszkorhoz érve, amikor a lányok amúgy is kezdenek nővé érni, és ez némi átalakulással is jár, akkor kezdődtek a gondok. A szülőeim már nem igazán azt a kis dundi, aranyos kislányt látták bennem, mint anno, hanem őket is kezdte zavarni a kövérségem.
Mai eszemmel tudom, hogy akkor már elkéstek, hiszen a szervezetem hozzászokott az extra kalóriákhoz: kenyér, süteményhegyek (a nagymamám velünk lakott, el lehet képzelni, hogy micsoda sütikavalkád volt) és lehetne sorolni azokat a zsírral és úgymond háziasan készült ételeket, amiket az akkori felfogás szerint vétek volt kidobni, ami a tányérra került azt az utolsó falatig el kellett pusztítani.
Elképzelhető, hogy már akkor tiltakozott volna a szervezetem, a tudatom, de nem volt mit tenni.
Mikor középiskolába kerültem már túl voltam a 80 kilón, és akkor már tudtam, hogy baj van. Szerencsémre az egyik osztálytársam sportolt, és lementem vele egy edzésre. 8 évig kézilabdáztam, a versenysport jót tett, átalakultam, lefogytam, javult a közérzetem és végtelenségig lehetne sorolni mindazt a sok-sok pozitívumot, ami ért akkoriban. És nem utolsó sorban bármit ehettem, hiszen mozogtam, égtek a kalóriák.
A terhesség alatt 20 kilón felül sikerült hízni, nem tudtam ellenállni semminek. Az első gyermek után elég nagy küzdelmek árán sikerült visszafogyni, de aztán jött a következő baba. Azóta egyszer sikerült visszanyerni a régi formámat, de ennek komoly okai voltak, ami azt hiszem nem igazán egészséges egy ember életében sem.
A stresszes időszak után aztán jött egy igencsak megnyugvásos életszakaszom, és megint elszaladt a ló…..
Tavaly a karácsonyi képeket elnézegetve döbbenetes felismerés jött: Úristen…….hogy nézek ki???? 50 éves múltam, a nyakamon a változókor minden nyűgje és baja, és még akkor ez is? Megint a kilók, azok a fránya kilók.
Hozzáteszem, hogy most lesz 12 éve, hogy egy igen komoly egészségügyi problémával kellett szembe néznem, de most már úgy érzem, hogy nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Akkortájt kezdtem el kerékpározni, és tavasztól őszig csak kerékpárral közlekedem, napi szintem 13-20 kilómétert letekerek. De hiába, hogyha az étkezést elhanyagoltam, és mindent úgy ettem, ittam, ahogy megkívántam.
Itt volt az idő változtatni, idén januárban elhagytam minden cukros, finomított lisztes dolgot, drasztikusan csökkentettem a szénhidrát bevitelt. Napi max 16 dkg, de azt is zabpehely, rozskenyér adja. Sok tojást, túrót, zöldséget, és húst eszem. A hús főleg csirkemell, grillezve, párolva. Elhagytam minden rántott dolgot, pedig imádom a rántott húst. Oliva olajat használok a főzéshez, nincs margarin, felvágott, semmi ilyesmi.
Eddig sikerült 11 kilót leadni, tele vagyok energiával, többet alszom, nagyon sok folyadékot iszom, ami főleg gyümölcstea, gyógytea, víz.
És végre itt a tavasz, nyeregbe pattantam, és nagyon jó érzés volt, hogy még a tekerés is könnyebben megy ennyi súlyvesztés után.
A célom még 8-10 kiló leadása, de azt tudom, hogy ha ezt az életformát feladom, akkor újból a kilók lesznek az ellenségeim.
És még egy nagyon fontos dolog: a bűnözésnek nincs értelme, volt ugyebár születésnap, névnap, és gondoltam, miért ne ehetnék úgy, mint a többiek. Rosszul voltam! Közel egy hét kellett ahhoz, hogy újból helyreálljon a gyomrom, az emésztésem működése, hogy jó közérzetem legyen.
Mivel nagyon szeretek főzni, kísérletezem, számolom a kalóriákat, és igyekszem olyan ételeket a tányéromra varázsolni, hogy ne csak egészséges, de tápláló és ízletes is legyen.
A sikerélményt csak fokozza az, hogy most már a környezetem is észreveszi, hogy valahogy másképpen nézek ki, megdicsérnek, és vannak, akik irigykednek.
Valóban igaz az, hogy az ember nem két hét alatt szed fel 15-20 kiló felesleget, a leadásához is kitartónak és végtelenül türelmesnek kell lenni, és tudatosítani az ember fejében azt, hogy itt nem fogyókúráról van szó, hanem egy élethosszig tartó életmódváltoztatásról. Nálam most jött el az idő, és lelkesen haladok előre!
Várjuk sok szeretettel a hasonló történeteiteket a smithworkout1@gmail.com e-mail címre.
