Történetem, ami bárkié lehetne… 

Amióta az eszemet tudom, azóta az élet a súlyom körül forgott.

Nagyon kövér kisgyermek voltam annak ellenére, hogy teljesen normális súllyal és testmagasággal születtem. A 60-as évek vége felé mondhatni egy kövér kisgyermek látványa kielégüléssel töltött el mindenkit, hiszen a kicsattanó egészség jeleként értelmezték.

Mára már minden megváltozott, sőt számomra akkor kezdett megváltozni minden, amikor az első osztályt elkezdtem. Én voltam az osztály ugyan legmagasabb tanulója, de a legnehezebb is. Sok csúfolódás, gúnyolódás ért, de igazából ennek a jelentőségét akkor még nem fogtam fel.

A kamaszkorhoz érve, amikor a lányok amúgy is kezdenek nővé érni, és ez némi átalakulással is jár, akkor kezdődtek a gondok. A szülőeim már nem igazán azt a kis dundi, aranyos kislányt látták bennem, mint anno, hanem őket is kezdte zavarni a kövérségem.

Mai eszemmel tudom, hogy akkor már elkéstek, hiszen a szervezetem hozzászokott az extra kalóriákhoz: kenyér, süteményhegyek (a nagymamám velünk lakott, el lehet képzelni, hogy micsoda sütikavalkád volt) és lehetne sorolni azokat a zsírral és úgymond háziasan készült ételeket, amiket az akkori felfogás szerint vétek volt kidobni, ami a tányérra került azt az utolsó falatig el kellett pusztítani.

Elképzelhető, hogy már akkor tiltakozott volna a szervezetem, a tudatom, de nem volt mit tenni.

Mikor középiskolába kerültem már túl voltam a 80 kilón, és akkor már tudtam, hogy baj van. Szerencsémre az egyik osztálytársam sportolt, és lementem vele egy edzésre. 8 évig kézilabdáztam, a versenysport jót tett, átalakultam, lefogytam, javult a közérzetem és végtelenségig lehetne sorolni mindazt a sok-sok pozitívumot, ami ért akkoriban. És nem utolsó sorban bármit ehettem, hiszen mozogtam, égtek a kalóriák.

A terhesség alatt 20 kilón felül sikerült hízni, nem tudtam ellenállni semminek. Az első gyermek után elég nagy küzdelmek árán sikerült visszafogyni, de aztán jött a következő baba. Azóta egyszer sikerült visszanyerni a régi formámat, de ennek komoly okai voltak, ami azt hiszem nem igazán egészséges egy ember életében sem.

A stresszes időszak után aztán jött egy igencsak megnyugvásos életszakaszom, és megint elszaladt a ló…..

Tavaly a karácsonyi képeket elnézegetve döbbenetes felismerés jött: Úristen…….hogy nézek ki???? 50 éves múltam, a nyakamon a változókor minden nyűgje és baja, és még akkor ez is? Megint a kilók, azok a fránya kilók.

Hozzáteszem, hogy most lesz 12 éve, hogy egy igen komoly egészségügyi problémával kellett szembe néznem, de most már úgy érzem, hogy nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Akkortájt kezdtem el kerékpározni, és tavasztól őszig csak kerékpárral közlekedem, napi szintem 13-20 kilómétert letekerek. De hiába, hogyha az étkezést elhanyagoltam, és mindent úgy ettem, ittam, ahogy megkívántam.

Itt volt az idő változtatni, idén januárban elhagytam minden cukros, finomított lisztes dolgot, drasztikusan csökkentettem a szénhidrát bevitelt. Napi max 16 dkg, de azt is zabpehely, rozskenyér adja. Sok tojást, túrót, zöldséget, és húst eszem. A hús főleg csirkemell, grillezve, párolva. Elhagytam minden rántott dolgot, pedig imádom a rántott húst. Oliva olajat használok a főzéshez, nincs margarin, felvágott, semmi ilyesmi.

Eddig sikerült 11 kilót leadni, tele vagyok energiával, többet alszom, nagyon sok folyadékot iszom, ami főleg gyümölcstea, gyógytea, víz.

És végre itt a tavasz, nyeregbe pattantam, és nagyon jó érzés volt, hogy még a tekerés is könnyebben megy ennyi súlyvesztés után.

A célom még 8-10 kiló leadása, de azt tudom, hogy ha ezt az életformát feladom, akkor újból a kilók lesznek az ellenségeim.

És még egy nagyon fontos dolog: a bűnözésnek nincs értelme, volt ugyebár születésnap, névnap, és gondoltam, miért ne ehetnék úgy, mint a többiek. Rosszul voltam! Közel egy hét kellett ahhoz, hogy újból helyreálljon a gyomrom, az emésztésem működése, hogy jó közérzetem legyen.

Mivel nagyon szeretek főzni, kísérletezem, számolom a kalóriákat, és igyekszem olyan ételeket a tányéromra varázsolni, hogy ne csak egészséges, de tápláló és ízletes is legyen.

A sikerélményt csak fokozza az, hogy most már a környezetem is észreveszi, hogy valahogy másképpen nézek ki, megdicsérnek, és vannak, akik irigykednek.

Valóban igaz az, hogy az ember nem két hét alatt szed fel 15-20 kiló felesleget, a leadásához is kitartónak és végtelenül türelmesnek kell lenni, és tudatosítani az ember fejében azt, hogy itt nem fogyókúráról van szó, hanem egy élethosszig tartó életmódváltoztatásról. Nálam most jött el az idő, és lelkesen haladok előre!

Várjuk sok szeretettel a hasonló történeteiteket a smithworkout1@gmail.com e-mail címre. 

Bevallom kicsit feszélyezve éreztem magam, amikor leültem írni erről a témáról. Aztán valahol rájöttem, hogy olyan dolgokról szeretnék írni, amikkel én is napi szinten küzdök. Attól is féltem, hogy őszintén leírjam a véleményem. Legyen ez a cikk tükör nekem, és gondolatébresztő Nektek, azoknak a Nőknek, akik hasonlítanak rám.

Számos cikket, motivációs képet láttam ma a közösségi médián nőnap alkalmából. (Persze direkt kerestem is ezeket a tartalmakat, de annyira nem volt nehéz megtalálni.) Sőt, reggel még az újságosztó hölgy is elrikkantotta magát mellettem, hogy „BOLDOG NŐNAPOT MINDEN NŐNEK”. Megijedtem.

Hát, őszintén, én nem tudom egy napra kizárni az összes önbizalom hiányomat. Ha tudnám, megtenném a többi 355 napon is. Hiába szórtak tele bókokkal, amíg magamban nem rendeztem el a belső harcaimat és nem láttam meg én is a belső/külső szépségem, addig sajnos nem tudtam elhinni. Elfogadtam, és örültem neki, de azért kerestem, hogy miről beszélnek. Fontos, hogy nem csak a külsőről beszélünk egy esetben sem. (Amúgy a mai napig nem tudok mit kezdeni azzal, ha bókolnak nekem.)

Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezekből az üzenetekből, amiket mindenfele olvashatunk, mit tudtok lefordítani a saját nyelvetekre, és hogy tudtok erőt, lendületet meríteni belőlük. Nem csak az életmódváltásra gondolok, hanem úgy összességében a belső harcainkra, legyünk lányok/nők/fiúk/férfiak. Sajnos nem csak a nők számára fontos ez szerintem.

 Engem kijelentett tényekkel és utasításokkal nem tudnak motiválni. Egyszerűen nem hiszem, hogy ez hatékony.

„Minden nő csodás, fogadd el, ha azt mondják szép vagy.” 

„Fogadd el”, na ezzel talán lehet kezdeni valamit. De hogyan fogadd el magad?

Lehet nem fogsz mindegyikre válaszolni, de lehet hogy elindítanak egy úton. Ne úgy értsétek, hogy holnap felkeltek és akkor attól a perctől elfogadtátok magatok. Ez egy hosszabb folyamat annál. Egy ponton megválaszoltam ezeket a kérdéseket magamnak és elindultam azon a kijelölt ösvényen, de közel sincs még vége. Viszont sokkal jobban érzem magam, és ez nagyon fontos!

Bevallom, én nagyon makacs vagyok. :) Attól érzem a legrosszabbul magam, ha segítséget kell kérnem.

Szeretek önálló és erős lenni. Szeretek okos lenni, szeretem, ha mindenről tudok minden apró részletet. Szeretem, ha tudok segíteni másoknak. Szeretem megosztani a tudásom. Szeretem, ha mások boldogok ettől, és segítettem nekik. Szeretem a szemem, a hajam, a bőröm. Nem szeretem a hasam, a lábfejem és a problémás bőröm.

Szeretem, hogy nő vagyok, de nem érzem magam minden nap önállónak, erősnek, okosnak, nem tudok mindenről mindent, nem tudok segíteni mindennap, és van, hogy tükörbe sem szeretek nézni. Ezekkel a napokkal nincs semmi baj. Nem kell mindig 100%-on teljesítenünk. Azt ne fogadjátok el, hogy az ilyen napok a mindennapok, és ezért örlődtök magatokban.

Határozz meg célokat magadnak! Fontos, hogy elérhetőek legyenek, például:

• Fokozatosan emelem a távot amit lefutok, a hónap végére meglesz a 2 km!
• Elkezdek színesebb ruhákat hordani, a héten ezzel a szoknyával kezdek.
• Minden nap felírom magamnak egy post it-re, hogy milyen jó dolog törtent velem. Ezeket gyűjtheted is egy üvegbe, és a rosszabb napokon elolvasgathatod őket, hogy eloszlasd a sötét felhőket a fejed fölül. 

Az a fontos, hogy ne nyugodj bele a címkékbe, és találd meg a számodra szóló üzeneteket!

-Ági

 Ui.: Nem akarom, hogy félre menjen a cikk. Nagyon tetszik, hogy ilyenkor különös figyelmet fordítanak a női vezetőkre, a tudósokra, a mindennapok hőseire. A személyes, lelki oldalát szerettem volna más szögből megmutatni.

Nem is emlékszem, mikor érett meg bennem az első gondolat, hogy “diétáznom kell”. Talán a gimnáziumban, amikor 9-edik után lehullott a tojáshéj a fenekemről, és az új évet “tökéletesen” akartam kezdeni. Igen, napjainkban itt van a közösségi média, meg sokkal gyorsabban terjed minden divat és trend.. De régen is voltak azért tini magazinok, meg ideálok.

Miután elég sok féle divatos módszert és csodaszert kipróbáltam, lássuk mi az én 10+1 dolgom, amit a diéták alatt tanultam meg:

Ebben a kicsit vicces, kicsit komoly listában szerettem volna megmutatni az én oldalam, és hogy miről szeretnék írni Nektek a jövőben.

Először is, ha formálódni, fogyni akarsz, akkor elengedhetetlen a megfelelő diéta, de! Ellenőrzött forrásból, szakértőtől, személyre szabva (munkahely sajátosságai, étkezési idők, edzés ideje stb.). Sajnos az +20 kiló bizony nem 12 nap alatt jött fel, és sajnos sok módszer azt ígéri, hogy ennyi idő elég arra, hogy formába jöjj.

Aztán, ha az eredményt szeretnéd megtartani is, alapvetően kell átformálni az étkezéseid, és a mozgást is folytatni kell az elért cél után. Ezért szeretem én is “életmódváltásnak” hívni a folyamatot. Nem kell örökre lemondanod a pizzáról, a mozis popcornról... A mérték a fontos. Egy szelet pizzával is boldog vagy, vagy egy egész doboz után fogsz őrlődni a kanapén?

Én szeretném az egész előtte-utána motivációs képeknek a legfontosabb részét bemutatni: hogy mi van a kettő között. Mennyi munka, mennyi kitartás, és igen: mennyi kihívás és lelki erő.

-Ági

Szeretem a tavaszt. Az első erősebb napsugarak hatására mindenki kibújik az otthonából, elkezd kertészkedni, az udvart rendbe tenni, a bátrak még futni, biciklizni is kimerészkednek. Szombaton én is kint edzettem a szabadban, ami semmihez sem fogható érzéssel töltött el. Ezért szeretem a tavaszt. Na, meg azért is, mert hamarosan jönnek a friss, ízletes zöldségek és gyümölcsök, amik csodás alapját képezhetik az ételeinknek.

A tavasz azonban sokak számára megkongat egy vészharangot, már csak pár hónap és itt a nyár, el kell kezdeni fogyókúrázni, nagyon odafigyelni, fejvesztve edzeni, de mindenek előtt, hogy könnyebben beinduljon a fogyás, el kell kezdeni méregteleníteni. A méregtelenítést sokan arra használják, hogy az elmúlt időszakban felhalmozott „mérgeket” kiürítsék a szervezetükből, hogy „megtisztuljanak”. Nem állítom, hogy egy-egy alkalommal egy gyümölcs-zöldség nap sok folyadék fogyasztása mellett nem tesz jót. Néha valóban érezhetjük szükségét annak, hogy egy kicsit könnyítsünk az étkezésünkön, és egy nappal nem tehetünk kárt magunkban. Azonban az interneten százával megtalálható méregtelenítő kúrákat, kapszulákat, tapaszokat nem ajánlanám. Amennyiben valaki ismeri a szervezete működését könnyen rájöhet, hogy az mindent megold, nem beszélve arról, hogy ha valóban méreg halmozódna fel a szervezetünkben, az az élettel összeegyeztethetetlen volna.

A méregtelenítést sokan arra használják, hogy az elmúlt időszakban felhalmozott „mérgeket” kiürítsék a szervezetükből, hogy „megtisztuljanak”.

A testünk a leghatékonyabb méregtelenítő.

A méregtelenítés gyakorlatilag a szervezet számára nem szükséges anyagok kiürítését jelenti. A testünk csodálatosan ellátja ezt a feladatot. Nézzük rögtön a „kültakarónkat”, a bőrünket. A bőrünkön és valójában a verejtékezésen keresztül számos olyan vegyülettől megszabadulhatunk, amelyek a szervezetünk számára nem szükségesek. Második méregtelenítő szervünk a vesénk, amely a kiválasztó szervrendszer része. A kiválasztó szervrendszer elnevezés már utal arra, hogy bizonyos (oda nem illő) anyagok kiválasztásra kerülnek. A veséken a teljes vérmennyiségünk többször is áthalad a nap folyamán, amely során a vese 180 l vizet és benne oldott anyagokat szűr ki a vérből. (A vérben a sejtjeink által termelt kémiai salakanyagok felhalmozódását akadályozza meg ezzel a funkcióval a szervezetünk.) Ebből a 180 l-ből a vízvisszaszívás miatt azonban körülbelül 1,5 l lesz az a mennyiség, amely vizelet formájában ürül. A kémiai salakanyagokon kívül a vesék kiszűrik a feleslegben lévő folyadék mennyiséget és az elfogyasztott táplálékokból származó salakanyagokat. (Példa: Rövid időn belül elfogyasztunk 1 l folyadékot, mehetünk 2 percenként pisilni, mert az ügyes kis vesénk dolgozik és kidobja, ami nem fontos neki, vagy túl soknak érzi.)
Harmadikként ott a májunk, amely talán a legismertebb méregtelenítő funkciójáról. A májunkba a szívből és a bélből érkezik vér. A bélbe a megemésztett táplálék érkezik, és itt szívódik fel. A tápanyagok alkotóelemeinek felszívódása a beleket behálózó kis ereken keresztül történik. Az erek által májba szállított tápanyagokat, salakanyagokat és baktériumokat a pedig máj átalakítja, tovább bontja.

Most, hogy már ismerjük, miként működnek a méregtelenítő szerveink, úgy érzem nem kérdés, hogy szükségünk van-e méregtelenítésre. ☺

Méregtelenítés alatt én valójában egy könnyedebb egészséges étkezést javasolnék főleg a téli nehéz ételek után.
- Az első és legfontosabb, hogy együnk többször keveset, ez azt jelenti, hogy az eddig elfogyasztott ételeink ¾-ét, felét próbáljuk megenni, hiszen hamarosan érkezik a következő finomság.
- Reggelizzünk teljeskiőrlésű kenyeret, finom sonkával, light sajttal, vagy egy gyümölcsökkel színesített zabkását
- Kerüljön minden nap legalább 3 alkalommal friss zöldség a tányérunkra (jönnek az ízletes zöldségek!! ☺ )
- Fogyasszunk el naponta 1 pohár natúr joghurtot gyümölcsökkel, vagy kefírt 2-3 szem korpovit kekszel/abonettel/puffasztott rizzsel.
- Ebédeljünk egy szelet finoman elkészített csirkemellet salátával és bulgurral/kölessel/barna rizzsel/stb.
- Esténként fogyasszunk el egy könnyed salátát olívaolajjal meglocsolva, citrommal ízesítve önmagában, vagy sült csirkemell kockákkal esetleg quinoával, kölessel, vagy 1-2 szelet teljeskiőrlésű pirítóssal feldobhatunk.

Természetesen a folyadékról se feledkezzünk meg a nap folyamán, naponta 2 l víz épp megfelelő! A reggelihez 100%-gyümölcslé, egy bögre tej/tejeskávé/kakaó, napközben tea, vagy limonádé szintén megfelelő választás lehet a folyadékpótlásra.

Már másnap érezni fogjuk a változást, mert törődtünk magunkkal.
Ugye nem is hangzik olyan szörnyen?☺

- Dana

Az utóbbi pár hétben vagy az elkövetkezendőkben jó pár emberben megérett/megérhet a gondolat, hogy változtatni kéne valamin. Esetünkben azon, hogy az eddigi mozgásszegény életmódunkat felváltsa az aktív, sportos és egészségtudatos énünk.

Az első és legfontosabb lépés ugyan a kis gondolat csíra, ami kipattan fejünkből, ám ez csak a kezdet. Innentől jönnek csak a gondok, amelyek hatására sokan egy két edzés, maximum 1-2 hét után feladják a kitűzött cél elérését. Pár tanácsot szeretnénk nektek adni, hogy ez ne így legyen. Mindezt mi nem azért tesszük, hogy majd a strandon jól mutass, hanem ami ennél sokkal fontosabb, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb legyél.

Mi is a számomra a megfelelő sport, mozgásforma?

A kezdetekben nem árt ha az ember a kezdeti nehézségekkel együtt kis sikerélményeket is kap. Ezért például ha már régóta nem mozogtunk és van rajtunk plusz 10-20-25 kg felesleg, nem biztos, hogy számunkra egy haladó Crossfit óra lesz a legideálisabb. Mivel kevés olyan terem van, ahol az adott mozgásformából a szinteknek megfelelően külön csoport van - pl. kezdő és haladó Crossfit - ezért első sorban olyan mozgásformát keressünk, amely kevésbé „összetett”. Én tökéletes kezdő lépésnek és remek tréning típusnak tartom a saját testsúlyos edzést vagy adott esetben egy TRX-órát. Ezek az órák jól egyénre szabhatóak és lehet akár csoportos óra, akkor is egy jól felkészült edző kapásból 3-4 variációt tud mondani az adott feladatra, ami révén számodra is végrehajtható lesz kisebb módosításokkal.

Motiváció és lendület!

Lesznek nehéz pillanatok még akkor is, ha úgy gondolod, megtaláltad azt az edzésformát ami számodra tetszik és érzésed szerint megfelelő. Itt is igaz, hogy akarat, kitartás és kis szenvedés nélkül nem lesz siker. Aki azt mondja, hogy ez egy jó buli - főleg az elején - az valószínűleg még sohasem bulizott egy jót. És NEM, nincsenek csodaszerek és mágneses tapaszok, amik majd a kanapén fekve szépen átmozgatnak és leedzenek miközben te a Tv-t nézed.

Hogy ne add fel, érdemes ezt a két tanácsot megfogadni:

1. Vezess egy kis füzetet, amelyben jegyzetelsz, hogy mit ettél mikor és mennyit , mikor edzettél és milyen mozgásformát végeztél. Egyfelől ez azért jó, mert ha esetleg segítséget kérnél szakembertől, hogy mit is csinálsz rosszul, lesz mit mutatnod, másrészt pedig ha végig lapozod egy-két hét eltelte után egy nehéz pillanatban jó érzéssel fog eltölteni, hogy látod, már hány edzésen izzadtál és küzdödtél. Ha csak egy picit is büszkeséggel tölt majd ez el, akkor nem fogod abbahagyni.
2. Tűzz ki rövid és középtávú célokat! Ez nem nagy titok, eddig is tudtuk, de nem árt elmondani mindig. A célok legyenek reálisak, akár kérdezd meg az edződet, hogy mit tanácsol, mit tart a te helyzetedben elérhetőnek 2 héten belül és mit 3 hónap múlva. Legyen ez akár csak annyi, hogy 2 hét múlva le tudok nyomni 5 fekvőtámaszt, de akkor is cél és lesz miért küzdened.
   
   

Célok nélkül nem lehet semmit jól csinálni! Ha mindenki kicsit magába néz, ezt el kell ismernünk.

Nagyjából ennyi a titok az elején ahhoz, hogy ne csak belekapj a dologba és 2 hét után visszafeküdj a kanapéra. A sport, a helyes táplálkozás nem olyan egyszerű, ahogyan azt sokan elképzelik. Ugyan nagyon sok ember úgy gondolja, hogy szakértő, de Te sose feledd: a sport, a sportolás egy veszélyes „üzem” ezért mindig győződj meg arról hogy jó kezekben vagy! 

-Ádám