Rendkívűl jó érzéssel tölt el minket, hogy már második olvasónk tisztel meg minket bizalmával, és szívét-lelkét kitárva mesél nekünk - és nektek - átváltozásáról.
Alma 36 évesen, szülés után nem sokkal, két kisgyermekkel még gyesen döntött úgy, hogy elérkezett az ideje a változtatásnak. Férje nem támogatta a kezdetekben; se dietetikus, se személyi edző nem állt a háta mögött, megmondani mit hogyan csináljon. Sziklaszilárd elköteleződésével és akaraterejével azonban sikerült neki, és története mindenki számára példaértékű és iránymutató lehet.
Szívből gratulálunk neked Alma! Csak így tovább!
Olvassátok szeretettel Alma történetét:
Talán pár embernek motiváció lehet a történetem. A lányaimnak szeretnék példát mutatni az egészséges életmóddal, hogy nekik az legyen a normális, hogy mozgunk, sportolunk.
36 éves vagyok, két gyermekem van és még gyesen vagyok, novemberig. A második baba után 10 kg-ot híztam. Stresszevő voltam mindig is. Aztán tavaly január 30-án ráálltam a mérlegre és amikor megláttam a 90.5 kg-ot a kijelzőn az hatalmas pofon volt. Úgy éreztem, hogy ha így folytatom hamar 100 kg fölött találom magam, hogy nincs visszaút innen. Korábban sokat olvastam diétás tanácsokat, hogy kis adagokat kellene enni. De mire leültem enni csak az számított, hogy ehetek. Utólag visszanézve volt hogy simán kb 4000 kalóriát vagy többet megettem egy nap. Persze nem egy ilyen nap volt...
Január 30. után elkezdtem az ételadagjaim csökkentését. Mellette króm tablettát is szedtem, amivel az éhséget életemben először jól bírtam. Ezzel a módszerrel 3 kg ment le egy hónap alatt. Ettől valahogy kedvet kaptam további változtatásokhoz: kenyér helyett Wasa vagy hasonló, cukor helyett xilit (ezt krónikus 2 havi hasmenés után lecsereltem nádcukorra, bár minimál adagot ettem és fokozatosan vezettem be), krumpli tészta és rizs gyakorlatilag nincs vagy csak 2 falat az ízhiány elkerülése miatt. Emellett elkezdtem tornázni. Kemény volt, eleinte mindenem fájt. De jól esett a torna. 85 kilósan kezdtem futni február végén. Itt a Lajta gát 2 perc sétára a házunktól és sokan futnak. De sokáig nem akartam egyedül elmenni, szégyelltem azt ahogy kinézek. Aztán mégis rászántam magam és bár először 50m se ment, de felváltva gyalogoltam és futottam.Kalóriabevitel: most 1500 kcal a napi keretem, ha futok akkor 1800 kcal. Heti 3 futással, tornával meg ezzel a kerettel havi 1.5-2 kg ment le.
85 kilósan kezdtem futni február végén. (...) De sokáig nem akartam egyedül elmenni, szégyelltem azt, ahogy kinézek.
Támogatás
Férj szerint jó voltam úgy ahogy voltam. Konkrétan kinevetett amikor mondtam hogy futni megyek. Nem örül a fogyásnak se annak hogy ma már 7km-t tudok futni. Nem végig, de már majdem 1 km megy egyben. Amikor elkezdtem futni egy egyszerű, királygáboros mackónadrágom volt, egy szorosabb póló, egy átlag sportcipő és a férjem melegítőfelsője. De tudtam, hogy mit akarok. Dühített a hozzáállása, de ez a futásban nagyon jól jött. Az volt bennem, hogy én majd megmutatom. Nagyon megszerettem a futást. Egyrészt egyedül lehetek (ez egy majdnem 3 éves és egy 19 hós gyerek mellett felüdülés...), másrészt imádom a napfelkeltét. Hajnalban futok kètnaponta. Mire a család ébred màr otthon vagyok. Ha a lányok alszanak délben szoktam tornázni minden nap. Kezdetben azt ettem amit a család többi része de aztán külön konyhára fogtam magam. Hús és saláta - csirke, hal és mindenféle zöldség. Akkor fogyok a legjobban ha a reggeli és vacsora mellé is megy egy nagy zöldségadag. Plusz délben a kötelező saláta. Sosem vontam meg semmit drasztikusan magamtól. A kenyérről való leszokás párhuzamosan ment a Wasa kenyér bevezetésével. Néha szoktam pirítós kenyérnek, 2 havonta egyszer. Eleinte hiányzott pár dolog, de ha sokáig nem ettem akkor már nem kellett. Édességfüggő voltam. Ma már egy jó szelet húsért salátával jobban tudnék ölni ha éhes vagyok mint egy szelet sütiért. Nem esik jól az édesség, a fagyi. Csalónapom nekem is van.
Szépen haladok, de volt hogy stagnált a folyamat.
Amíg nem kezdtem el a kalóriát számolni márciusban jó ideig 1000 kalória alatt ettem és egy idő után tartalékolni kezdett a szervezetem. Majdnem 1 hónap stagnálás után újra fogyni kezdtem. Ez volt 80 kg-nál, az első 10 kg könnyen lement. Néha úgy éreztem, mintha egymillió éve 80 kg lennék. Aztán elkezdtem utánaolvasni és megtaláltam a kalóriabázis.hu-t. Mai napig ott vezetem az étkezéseimet.
Az egész nagyon szépen hangzik. Sajnos kötényhas alakult ki a második szülés után. Ez nagyon sokat ront az összképen. Nem leszek soha 20 éves újra, lehet ez a kötényhas is megmarad. De az érzés, hogy eddig eljutottam, hogy futok, hogy erős vagyok ez mindent megér.
Úgy érzem, a váltás örök életre szól, és a futás pedig elmondhatatlanul kell. Most mindig azt várom, hogy mikor mehetek újra.
Férj végül majdnem egy év után bocsánatot kért amiért nem támogatott. Egész télen futottam, hóban, fagyban, szélben, esőben. Soha nem hagytam ki a futást, csak ha beteg lettem. De akkor is tűkön ültem, hogy mikor mehetek újra.
Férj néha rosszallóan kérdezte hajnalban, hogy ugye nem akarok ilyen időben elmenni futni? :)
Most az első futóversenyemre készülök, ami májusban lesz. 62-63 kiló vagyok most. Voltam 60 is, aztán jött egy nagyon csúnya megfázás. A verseny miatt most annyira nem izgat a súlyom, de vigyázok magamra.
Soha többé nem szeretnék úgy kinézni, ahogy korábban. A lelkemnek kell a mozgás, a torna. Endorfin-függő lettem? Nem bánom, ha így van :)
Az átváltozásom még nem végleges és még van mit dolgoznom magamon, hogy jobban nézzek ki.
Alma képet is küldött a cikkéhez, hogy bemutassa, miről is írt és miért ilyen elképesztő, amit sikerült elérnie. Középen a csipet csapat is bemutatkozik. :) Még egyszer szívből gratulálunk!
Ha tetszett a cikk ne felejtsétek el like-olni a Facebook oldalunk, hogy mindig elérjétek a friss tartalmakat!
